Livio atya írása — 2026. július 8.

Mielőtt felidézném az Emanuele Ferrario elnökkel való együttműködésemet, amely 1987-ben, a Radio Maria Egyesület megalapításának évében kezdődött, és egészen 2020. július 8-ig, az Atya házába való hazatéréséig tartott, szeretnék kiemelni valamit, ami számunkra, keresztények és a Mária Rádió hallgatói számára alapvető fontosságú.

A Mária Rádió, Mária ajándéka, különösképpen a Béke Királynőjének ajándéka. Megfeledkezni Isten e rendkívüli művének természetfeletti eredetéről a gőg megbocsáthatatlan bűne lenne.

A Mária Rádió eredeténél a Szűzanya áll, aki arra hív bennünket, hogy megvalósítsuk az ő megtérésre és evangelizációra irányuló tervét, az Egyház szolgálatában és a lelkek üdvösségéért.

Maga Jézus emlékeztetett bennünket arra, hogy még akkor is, amikor mindent megtettünk, amit kért tőlünk, tudatában kell maradnunk annak, hogy méltatlan szolgák vagyunk.

Amikor a Mária Rádió történetére tekintünk, az égre kell emelnünk a tekintetünket. Ez egyrészt lehetővé teszi, hogy meglássuk Isten kezét, amely támogat és vezet bennünket; másrészt rámutat saját lépteink bizonytalanságára, és arra, hogy időnként miként térünk le a helyes útról.

Ferrario elnökkel először 1987 tavaszán találkoztam, nem sokkal azután, hogy megalakult a Radio Maria Egyesület, és átvette azt a kis plébániai rádióállomást, amelyen keresztül a medjugorjei üzeneteket közvetítették.

Ferrario meglepő meggyőződéssel beszélt nekem arról a tervéről, hogy országos lefedettségű Mária-rádiót hozzon létre, valamint arról, hogy szükség van egy papra, aki igazgatóként szolgálva megvalósítja ezt a rendkívüli célt.

Ferrario beszélt nekem a hivatásáról, és a medjugorjei zarándoklatomat követően én is ugyanazt az erős vágyat éreztem magamban, hogy a Szűzanya szolgálatába álljak. A terv néhány hónappal később valósággá vált, amikor elöljáróim engedélyezték számomra, hogy igazgatóként és az Igazgatótanács tagjaként a Mária Rádió szolgálatának szenteljem magam.

Első közös döntésünk az volt, hogy Erba közelében új helyiséget keresünk a Mária Rádió számára, a plébániától elkülönülten, mivel az Egyház nem kapcsolódhatott közvetlenül olyan Mária-jelenésekhez, amelyek akkoriban még vitatottak és kevéssé ismertek voltak.

Ferrario pontosan tudta, hogy egy ilyen országos projektnek – egy katolikus és Mária-tisztelő rádióállomásnak, amelyet az alapoktól kellett felépíteni – aligha lenne esélye a sikerre, ha tartalmi szempontból nem rendelkezne tekintélyes és hozzáértő vezetéssel.

Ezért józan belátással, az Úr Szolgálóleánya iránti szolgálat szellemében osztottuk fel egymás között a feladatokat.

Ferrario elnökként és vállalkozóként magára vállalta a rádió pénzügyi és műszaki irányítását, azzal a céllal, hogy folyamatosan fejlessze azt, először Olaszországban, később pedig mind az öt kontinensen. Elszántsága, hogy újabb és újabb határokat érjen el, nem ismert korlátokat.

Livio atya igazgatóként megálmodta és felépítette az új Mária Rádiót: meghatározta annak karizmáját, céljait és műsorstruktúráját, kiválasztotta a műsorvezetőket, valamint őrködött a tanításbeli ortodoxia és az Egyházzal való kapcsolat felett.

Minden reggel, már a korai órákban telefonon beszéltünk egymással, megosztottuk gondolatainkat, és tanácsokkal segítettük egymást.

Eközben a fiatal és hűséges Roberta műalkotáshoz hasonló gondossággal alakította a rádió műsorstruktúráját, amelyet folyamatosan csiszolt és tökéletesített.

A pénzügyi források tekintetében Ferrario készséggel elfogadta azt a határozott döntésemet, hogy nem sugárzunk reklámokat, és kizárólag a hallgatók adományaira támaszkodunk.

Kezdettől fogva az én feladatom volt, hogy nap mint nap tájékoztassam a hallgatókat a rádió szükségleteiről. Ferrario mindig tájékoztatott a postai úton és bankon keresztül érkező adományokról, és a rendelkezésünkre álló, összegyűjtött források alapján tervezte meg a beruházásokat.

Tréfásan gyakran mondta, hogy Livio atya feladata az adományozás ösztönzése, Ferrario feladata pedig az adományok befektetése a rádióba és annak terjeszkedésébe.

Ferrario mindeközben saját magánvállalkozását is vezette, amelyet mindig teljes mértékben elkülönített a Mária Rádió irányításától. Rendkívüli vállalkozói képességeit és fáradhatatlan munkáját a Mária Rádió projektjének szolgálatába állította, személyes pénzügyi forrásait azonban nem, ahogyan ezt ő maga is többször egyértelművé tette.

Ferrario hűséges szolgaként mindvégig helytállt, még azután is, hogy átadta feladatait utódjának, a jelenlegi elnöknek, Vittorio Viccardinak. Temetése napján a Mária Rádió mikrofonja előtt azt mondtam, hogy Emanuele Ferrariót álló tapssal fogadták a mennyben.

Végső soron az számít igazán, hogy eljussunk a mennybe, és életünket e cél felé irányítsuk. Hagyjuk, hogy az Örök Atya ossza ki a mennyei dicsőség koszorúit – az egyetlen kitüntetéseket, amelyek valóban számítanak.

Tanuljunk Ferrariótól, a Szűzanya és a Mária Rádió iránti szeretetéből. Tartsunk ki, és dolgozzunk olyan fáradhatatlanul, ahogyan ő tette, mert ebben rejlik a Mária Rádió küldetése sikerének titka.