Az elmúlt napokban került sor egy találkozóra és szakmai továbbképzésre Erbában, a Mária Rádió Világcsalád központjában, melyen részt vettek a különböző európai Mária Rádiók képviselői, alkalmazottai. Mint azt a kedves olvasók bizonyára tudják, a felvidéki Mária Rádió, a Mária Rádio Mirjam is ennek a nagy családnak a tagja. A Mária Rádió Világcsaládnak (World Family of Radio Maria) a feladata hogy összefogja a világban működő összes Mária Rádiót, segítse és támogassa működésüket, koordinálja az együttműködést és új rádiókat hozzon létre azokban az országokban, ahol még nem hallható a Szűzanya rádiója. Ennek a segítségnek az egyik formája, hogy a lehető legjobb szakmai hátteret biztosítja az egyes rádiók alkalmazottainak, valamint teret ad az egyes rádióknak, hogy megosztják egymással tapasztalataikat. Ezek a tapasztalatok nagy értéket képviselnek és a világi intézmények esetében ennek meg is kérik az árát (A Mária Rádiók esetében ez nem jár költséggel az egyes rádióknak). Ezek a találkozók és képzések korábban rendszeresek voltak, évente több is megrendezésre került, eltérő témával és tartalommal, de az elmúlt pár évben ezek szüneteltek a járvány miatt.
Hosszú idő után ez az egyik első ilyen rendezvény. Az egyértelműen világos szakmai haszna mellett (melynek részleteivel nem untatnám a kedves olvasót) van egy ennél sokkal nagyobb jelentősége is ezeknek az eseményeknek, ez pedig a lelki tartalom. Igaz ugyan, hogy ilyenkor szoros a napirend, előadások és megbeszélések váltják egymást nap mint nap, néha éjszakába nyúlóan is, meg sokszor az utazás is fárasztó, de aki ezen részt vesz, az mindig feltöltődve, lélekben és célokban megerősödve, új ötletekkel és tervekkel tér vissza.
A Mária Rádiók világszerte nagy hangsúlyt fektetnek az emberi kapcsolatokra, és azoknak ápolására, legyen szó hallgatókról, önkéntesekről, alkalmazottakról. Amellett, hogy a találkozók szerves részét képezik olyan előadások, ahol újra és újra eszünkbe jutatják, hogy mi is az a Máriás lelkület, hogy hogyan is kéne működnie egy ilyen rádiónak, mik is az igazi értékei és karizmái, nagyon sokat kaphat az ember a kollégáitól. Ezekkel az emberekkel gyakran csak ezeken az alkalmakon találkozunk először és valószínű, hogy ezt követően sem fogunk túl sokszor összefutni az utcán, mégis összeköt bennünket a közös hit és a közös ügy. Mélyen megérintő azt tapasztalni, amikor felnőtt emberek gyermeki örömmel és őszinteséggel, hatalmas mosollyal vagy épp könnyek közt üdvözlik rég nem látott, távoli kollégáikat. Sokunkat összekötnek a közösen megoldott feladatok, az együtt végzett munka, még ha félkontinensnyi távolságból is segítjük a másikat, de ugyanakkor nyitottsággal és szeretettel fogadjuk az újonnan érkezőket is. Mindig vannak Rádiók és kollégák, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, és itt most nem az anyagiakról van szó. Gondoljunk csak bele egy ukrán, egy fehérorosz, vagy akár egy orosz Mária Rádió helyzetébe. Gondoljunk bele, milyen lehet az, amikor a szentmise végén az atya megáldja a az egyik társatokat, mert nem tudni, hogy mikor hazaér, akkor a reptérről a családjához megy, vagy pedig a börtönbe. (Ott, akkor, nagyon sokan sírtak). Nagyon mélységes és emberi pillanatok ezek, amik teljesen más perspektívába helyezik a mindennapi gondjainkat.
Nagyon fontos, hogy időnként eszünkbe jusson, miért is dolgozunk, miért is küzdünk. Az első Mária Rádió egyik alapítója, majd később, hosszú éveken keresztül a Mária Rádió Világcsalád elnöke Emanuele Ferrario munkássága, hozzáállása, lelkülete és kitartása mindannyiunk számára példa értékű. A találkozó utolsó napján a teljes csapat ellátogatott E. Ferrario sírjához, hogy lerója kegyeletét. Ilyen helyzetekben az emberben kavarognak a gondolatok és érzelmek, de talán a leginkább megérintő része, az magának a sírnak a letisztult egyszerűsége és szelíd alázatossága volt.
Egy ilyen találkozó után természetesen mindenki előbb vagy utóbb, de visszatér a saját országába, városába, falujába, munkahelyére, ahol várják őt a dolgos hétköznapok, de biztos hogy a szakmai tapasztalatok mellett nagyon sok élményt, gondolatot és érzelmet hozunk magunkkal, amit örömmel osztunk meg rádiónk családjával, hogy egy picit ők is részeseivé válhassanak.
